Egy dal, aminek a mottója sosem évül el.

Nézegettem az idei Nyugdíjas Expó programjait és feltűnt valami. Kíváncsiságból utána néztem és Soltész Rezsőt már negyedik alkalommal láthatta a közönség.  Arra gondoltam megnézem, vajon mi lehet a titok, hogy minden évben nagy sikerrel és teltház előtt énekel.  A csarnokban már egy órával előtte szinte tele volt a nézőtér, persze közben más előadók és programok is vonzották az érdeklődőket. Mivel bőven volt még idő, kíváncsi voltam a kiállítók mit kínálnak a látogatóknak. Sok hasznos információt nyújtó és terméket kínáló stand előtt mentem el. Ahogy visszaértem a színpadhoz, egyre többen gyűltek a színpad köré. Mindenesetre láthatóan Ő miatta maradtak ott az érdeklődők. Akik az utolsó percekben jöttek a színpadhoz bizony leülni már nem tudtak.

Soltész Rezső nem véletlenül tartozik a régi nagyok közé. Pillanatok alatt az ujja köré csavarja a rajongóit és a közönséget. Miközben a dalokat hallgattam eszembe jutott egy kollégája igazán találó mondata: “Nagyon jó a színpadon, a tenyeréből esznek, imádja a közönség.” A fellépés alatt éreztem, hogy ezek a mondatok mennyire igazak. Szeret minél közelebb kerülni a közönséghez, és hogyha ehhez éppen az kell, akkor lejön a színpadról és ez ezúttal is megtörtént. Persze a közelebb lévő vagy ülő közönség legnagyobb örömére. Mindennek azért van egy pici hátránya is, hiszen aki távolabbról nézi a fellépést ilyenkor bizony egy kicsit kevesebbet lát és esetleg hall belőle. De ettől függetlenül Soltész Rezső azon előadók egyike, akinek nem okoz gondot, hogy percek alatt remek hangulatot varázsoljon, ami mindvégig meg is marad, sőt. Csodáltam azt az energiát, ami a fellépés közben benne volt, és nyugodtan hozzá lehet tenni, hogy nagyon jól néz ki. Feltűnt az is, hogy a dalokat mindig felvezeti, ami szerintem egy nagyon jó dolog. Voltam már én is nem egy olyan koncerten, ahol az előadók egymás után énekelték a dalaikat. Szóval lement egy dal és puff jött a következő. Az biztos ahány nagy sláger elhangzott mindig hallani lehetett, hogy vele énekelték. Persze most is voltak olyan dalok, amiket szinte soha nem hagy ki. Na, igen most is jó hangosan szólt az ének, természetesen a közönséggel együtt. Ahogy hallgattam, szinte ugyanazt a kellemes hangot hallottam, mint amit anno először tini lányként azon a bizonyos Táncdalfesztiválon. 

A végén pedig egyszerűen nem akartam hinni a szememnek, a kígyózó sor láttán. Ez az igazi népszerűség és siker és persze az igazi közönség, aki hajlandó kivárni, hogy autogramot kapjon a kedvenctől. Már csak azért is kivártam és mosolyogva arra gondoltam, vajon bírja még a keze?  Kb 40 perc múlva lehetett észrevenni, hogy oszlik a rajongó közönség és vidám, mosollyal távozó arcokat láttam. Én pedig már sejtem mi is lehet Soltész Rezső mai napig tartó sikerének titka. Közvetlenség, profizmus, közönségszeretet és a szakma szeretete. Ezek egészen biztosan meg vannak benne.  Ahogy megígérte, ameddig csak él énekel. Reméljük még nagyon sokáig.